A nevelés tehát éppen az „elfordítás” mestersége, vagyis annak a képessége, hogy mi módon forgatható el a lélek a legkönnyebben és a leghatásosabban, nem pedig annak mestersége: mint lehet a látást a neveltbe beléplántálni, hiszen a látása már eleve adva van, csak nem a jó felé fordul, és nem azt nézi, amit kell – ezt kell hát kimesterkednünk. /Platón: Állam 518d/

Mesekutatás - Ars poetica

Egy kislányt királylánnyá koronáznak

A mesékkel kapcsolatos legsarkalatosabb kérdésnek a mesemondást és a mesék eljátszását tekintjük. Ezek a mesék világának legfontosabb eseményei. Mesekutatásunk célja, hogy a mesemondókat és mindazokat, akik a mesékkel elsősorban nevelési-tanítási céllal élnek, segítsük a kiválasztási szempontok megismerésében és végső soron a jó mesék kiválasztásában.

A mese a lélek tápláléka. Ha a mesekutatás is ott tartana ahol az élelmiszerek vizsgálata, akkor már rég másmilyenek lennének a nevelési szokásaink. Mit jelent vajon az, hogy egy mese a lélek számára tápértékben, vitaminban, ásványi anyagban gazdag?

Lehet táplálni a lelket? Minden bizonnyal.

Meg lehet mérgezni a lelket? Minden bizonnyal...
Ki mondja meg ma hitelt érdemlően egy történetről, hogy mérgező vagy tápláló? És a beteg lélek számára hogyan válhat a kellően adagolt méreg gyógyszerré?

...

A mesekutatásra valószínűleg nagy jövő vár.
Világ mesekutatói, igyekezzetek...!Wink

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola  pedagógiai kutató csoportja